A látványosság leírása
A Su Nuraxi, más néven Su Nuraxi di Barumini, Szardínia legnagyobb nuragikai műemléke, Barumini város közelében található, és 1997 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. A szardíniai nyelvjárásban a "su nuraksi" egyszerűen "nurag" -t jelent - a megalitikus torony egy típusát, amely a Kr. E. 2. évezred vége óta elterjedt a szigeten.
A komplexum fő eleme egy háromemeletes, 18,6 méter magas Nuraghe-torony, amelyet bazalttömbökből építettek a Kr. E. 17. és 13. század között. A bronzkorban további négy tornyot emeltek köré, amelyeket egy kőfal kötött össze, amelynek tetején egy emelvény volt (ami a mai napig nem maradt fenn). Valamennyi torony a belső udvarra nézett, kúttal.
A tudósok nem értenek egyet azzal, hogy a nuragi -kat csak katonai célokra használták: úgy vélik, hogy ezek a megalitikus építmények erődként, menedékként és egyfajta parlamentként szolgálhatnak - olyan hely, ahol közös döntéseket hoztak, sőt templom, amelyben a fej a település lakta.
A Su Nuraxi központi tornya közelében, a 20. század közepén Giovanni Lilliu régész egy mintegy 50 házból álló erődített település romjait találta meg, amelyek száraz falazat felhasználásával masszív sziklákból épültek, és kúpos fatetővel rendelkeztek. Kezdetben ezek a házak egyszobásak voltak, de később a belső teret szektorokra osztották. A talált szerkezetek közül az egyik legjelentősebb a helyi lakosok találkozóira szánt kunyhó, amelyben egy bizonyos istenség imádatának szimbólumait találták meg.
A Kr.e. 7. században. a központi torony pusztulásba esett, majd a karthágóiak uralkodásának korában helyreállították, a rómaiak alatt pedig ismét elhagyták. Csak 1950-ben kezdődtek meg Giovanni Lilliu vezetésével a nagyszabású régészeti feltárások, amelyek hét évig tartottak. Ekkor fedezték fel a háztartási eszközöket, fegyvereket, edényeket és különféle dekorációkat. 1997 -ben az UNESCO felismerte a Su Nuraksi fontosságát azáltal, hogy a kulturális világörökség részévé nyilvánította. Ezenkívül a helyszín kulcsszerepet játszik a szardíniai civilizáció történetének tanulmányozásában, mivel az itt készült leletek képezték az alapját Szardínia őskori korszakának.
