A látványosság leírása
A Rangitoto -sziget - Új -Zéland legfiatalabb vulkáni szigete - a Hauraki -öbölben található, és Auckland legnagyobb új -zélandi városának része.
A szigetet természetvédelmi területnek nyilvánították; sok helyi növény szerepel a Vörös Könyvben. Rangitoto területe körülbelül 23 négyzetkilométer, szinte szabályos kör alakú, átmérője 5,5 km. Rangitoto vulkanikus sziget. A sziget közepén található kihalt vulkán magassága eléri a 260 métert. A Rangitoto nagy területeit megszilárdult fekete láva borítja.
A szigeten nincs folyó, a növények csak az esőből és a talajvízből veszik fel a nedvességet. Ennek ellenére Rangitotót sűrű növényzet borítja. Itt több mint 200 fafaj, több orchideafaj és több mint negyven páfrányfaj nő. És itt található a pohutukawa fa (Metrosideros filc) egyik legnagyobb erdője a világon - örökzöld növény, nagy koronával, golyó formájában. December végén a pohutukawa élénk színekkel, elsősorban vörös és bordó színekkel kezd virágozni, ami szokatlanul gyönyörű megjelenést kölcsönöz a szigetnek.
A sziget gazdag és változatos növényzete különösen értékes, ezért az állam gondosan védi. Az Aucklandből komppal ide érkező utazókat arra kérik, hogy alaposan törölje le a cipőjét, hogy ne maradjanak rajta növényi magvak, amelyek a sziget növényeivel összekeverve megzavarhatják állatvilágának egyediségét. A hatóságok megvédik a szigetet a rágcsálóktól is, amelyek károsíthatják az itt élő ritka madarakat és növényeket. Az egerek és patkányok csapdáit az egész szigeten telepítik, és a szigetre érkező turistákat megvizsgálják e rágcsálók jelenlétére. Itt nem lehet tüzet rakni, sátrat felállítani, sőt kutyákat sem lehet magával hozni. A természetnek érintetlennek kell maradnia, az ember jelenlétének pedig észrevehetetlennek.
A turisták számára a szigeten ösvények találhatók improvizált kilátóplatformokkal, sétányokkal, jelzőtáblákkal, padokkal és kis házi pavilonokkal. Azonban itt ér véget a civilizáció minden jele. Tilos itt új épületeket építeni, ezért a szigeten található épületek közül csak a 20. század közepéről származó régi faépületek és a gondnok háza van.
A második világháború idején a szigetet elzárták a látogatók elől, a japán flotta elleni védekezésre használták. Ma az akkori hajótörések láthatók északi partján.
