A látványosság leírása
Debiilly gyalogoshídja, akárcsak az Eiffel -torony, csak 1900 -ban épült a világkiállításra, és ez lett a második fémszerkezet, amely a korszak technológiai fejlődését illusztrálja. Bizonyos értelemben megismételte a torony sorsát - ideiglenes szerkezetként képzelték el, de örökre megmaradt.
A második világkiállítás tervezésekor a művészetre helyezték a hangsúlyt. Megjelent a fényűző Grand Palais, a Petit Palais, a III. Sándor -híd - mindezt csodálatos Beaux -art stílusban. Az Eiffel -torony melletti töltésen grandiózus tematikus pavilonok voltak, szemben, a jobb parton, az újjáépített középkori negyed, az "Old Paris" a Pont de Alma -hoz ment. Annak érdekében, hogy a kiállítás látogatói eljussanak a hadsereg és a haditengerészet pavilonjából az "Ó -Párizsba", és ez az ideiglenes, ahogy hitték, híd épült.
Ipari stílusa nem igazán illett a tervezési koncepcióhoz. Az építész, Louis-Jean Resal fémkeretet helyezett két kőoszlopra, és sötétzöld kerámialapokkal díszítette, amelyeknek a hullámok hullámzásának benyomását kellett volna kelteniük. A híd elég brutálisnak tűnt.
Talán a párizsiak azzal vigasztalták magukat, hogy ez az átkelő, akárcsak a torony, ideiglenesen itt van. Hat év elteltével azonban a hidat csak kissé, nyolc után mozdították el - nevet adtak neki Jean -Louis Debilli francia tábornok tiszteletére, éppen a jénai csatában bekövetkezett halálának századik évfordulójára. A híd még állt és állt. 1941 -ben azonban fenyegetés ébredt fölötte - az építészegylet elnöke lebecsülte őt, mint egy rég elmúlt esemény elfeledett tartozékát. Az épület azonban 1966 -ig épségben megmaradt, amikor végül a III. Sándor -híddal és az Austerlitz -viadukttal (metróhíd a Szajna mellett) végül felvették a történelmi emlékek kiegészítő nyilvántartásába.
1991 -ben a hidat újrafestették, 1997 -ben a járdát trópusi keményfa burkolattal újították fel. Most az emberek, akik végigmennek rajta, alig emlékeznek arra, hogy egykor átmeneti vagy nem megfelelő volt. Most már csak egy gyönyörű és kényelmes gyaloghíd.
