A látványosság leírása
Az Ibn Tulun mecset Kairó második legrégebbi, és az ókorban adminisztratív épületként használták. Nevét az egyiptomi Abbászida -kormányzó, Ahmed ibn Tulun tiszteletére kapta, és eredetileg palotájával határos. Az Ibn Tulun mecsetet 879 -ben emelték egy kis dombra, amelyen a helyi legenda szerint Noé bárkája megállt az özönvíz után.
Az Ibn Tulun mecset a szamarrai (Irak) Nagymecset stílusában épült. A mecset a mai napig megőrizte külsejét, amely a 19. század közepétől volt. A templom egy hatalmas téglalap alakú erőd, amelyet hatalmas falak vesznek körül, magas ütközőkkel díszítve. A mecsetnek négyzet alakú udvara van, három oldalán íves galériákkal, amelyek alatt fedett csarnokok találhatók. Az udvar kővel burkolt, középen pedig egy szökőkút a mosdáshoz. Később íves szerkezetet emeltek a szökőkút fölé. Dél felől az udvar imacsarnokká változik. A minaretet spirál alakban tervezték, ami ennek a mecsetnek a jellemzője. A mecset falai sült téglából készülnek, és vakolattal vannak bevonva - ez az építési módszer akkoriban Egyiptomra nem volt jellemző, a bagdadi kézművesektől kölcsönözték.
A mecsetet többször rekonstruálták és helyreállították. Legutóbbi frissítésére 2004 -ben került sor. A középkorban több épület is épült a templom falai közelében, amelyek nagy része a 20. század harmincas éveiben pusztult el. Két épület maradt, amelyeket "a kínai nő házának" és "Amna házának, Salim lányának" neveztek, amelyeket később egy híd kötött össze a negyedik emelet szintjén.
Kezdetben ezt a mecsetet zsúfolt imák templomaként emelték, amely a város minden lakosát befogadhatja a pénteki istentiszteletekre. A legenda szerint a mecset tervét egy keresztény építész dolgozta ki, akit kifejezetten elengedtek a börtönből, ahol ült. Az építész neve azonban nem maradt fenn.
A mecset minaretje a város legtávolabbi szegleteiből látható.
