A látványosság leírása
Velye falu és település, amely a Veleiskaya volost központja lett a Pszkov régió Puskinogorsk kerületében. A falu a Valdai -felvidéken található. A falu neve a finn "lassú" szóból származik, ami "szabad, tágas teret" jelent, amelynek tájképében tavak, dombok és völgyek váltakoznak. Ennek a területnek a lakói már az ókorban is len -termesztéssel, szarvasmarha -tenyésztéssel, baromfitenyésztéssel és bogyótermesztéssel foglalkoztak.
A máig fennmaradt falu, amely sík dombok között helyezkedik el a Livóniába és Litvániába vezető ősi utak mentén, megőrizte korábbi elrendezését: hosszú keskeny utcák ereszkednek le a dombról a tóra. Ettől a területtől nem messze folynak a Sinyaya, a Great Isa folyók, amelyek az ősi útvonal részét képezték "a varangiaktól a görögökig", amely összekötötte az orosz földeket Livóniával.
A település legelső említései rokonok, és szerepelnek az 1368 -ból származó Pszkov -krónikában. De ennek a településnek az első lakói - a szlávok -Krivichi - sokkal korábban telepedtek le. A régészeti kutatások szerint arra lehet következtetni, hogy NI Kostomarov hipotézise a város létezéséről a "Mane" nevű traktusban valóban igaz. A terület kezdeti fejlődése az első évezred végére nyúlik vissza. Ismeretes, hogy a település az ókorban létezett.
A falu fő attrakciója a Veleiskaya erőd. A viszonylag kis helyet elfoglaló Pszkov területén a 14-15. Század folyamán sokkal több erőd volt, mint Moszkva Oroszország területén. Annak érdekében, hogy megvédjék a Pszkov-vidéket az ellenséges támadásoktól, nagy erődöket-külvárosokat emeltek, amelyeket északon Gdovoy, délen Kotelno, Ostrov, Voronich, Vrevov, nyugaton pedig Izborsky képvisel. Nagyobb mértékben északon az erődítményeket kőből építették, délen pedig a határrész némileg elágazó végét jelentették. A Veleiskaya erőd fa-föld-kő épület volt, amely egyedülálló jelenséggé vált az egész Pszkov-vidéken. Az erőd egy kiterjedt szelíd dombon található, 260 méter hosszú és 70 méter széles. Az erődöt földsánccal látták el, amelyet három tó vett körül.
Az erőd a 14. század közepén épült. Megvédte a Litvániából Moszkvába, Novgorodba és Pszkovba vezető szárazföldi utak fontos csomópontját. A második út Livóniából Velje -ig vezetett, és összeköttetés volt Livonia és Novgorod és Pskov városai között. Az erőd egy nagy és korunkig jól megőrzött földi töltésen helyezkedett el, a Chado, Chernoe és Velja tavakkal körülvéve.
A Chado-tó 70 hektár területet ölel fel, és északnyugat felől nagy sánccal is szomszédos, amelyhez számos legenda fűződik. A sánc délnyugati oldalán található a Velje -tó, amelynek területe 278 hektár.
A 17. század elején Velye falut Nagy Péter egyik társa - Yaguzhinsky gróf - kapta meg. Nem sokkal ezután, 1777 -ben a birtok Potemkin gróf kezébe került. 1780 közepén Velye faluját maga II. Katalin látogatta meg, akit szó szerint elbűvölt e helyek hihetetlen szépsége. A császárné úgy döntött, hogy saját vidéki palotáját építi ezen a helyen, bár nem teljesítette vágyát. 1782 -ben az örökség Lanskoy birtokába került, aki Katalin kedvence volt, majd egy Kurakin nevű herceg lett Velie tulajdonosa.
1808 -ban Velier ipari telephelyként vált ismertté egy vászongyár építésének köszönhetően. A 19. században soha nem látott mértékben emelkedett a lentermelés, ezért kezdtek minden évben vásárokat tartani: Vozdvizhenskaya, két Fominskaya és Tresvyatitelskaya. Egy régi postaút vezetett Polockból Novgorod városába a Velei település területén. A len feldolgozása és értékesítése is sikeres kezdetet adott a veljei kereskedői dinasztiáknak. Ekkor kezdtek megjelenni az óhitűek.
Különösen fontos megjegyezni, hogy Velye település nem messze az A. S. Puskin, és nem is olyan régen része lett.
