A látványosság leírása
Az asenovgrádi Szent Miklós -templomot először 1720 -ban említették a dokumentumok. Kétszer, 1793 -ban és 1810 -ben megtámadták a várost. A betolakodók mindkét alkalommal szinte porig égetik Asenovgradot. A 19. századi helyreállítási munkálatok során a város lakói úgy döntenek, hogy új templomot építenek a lerombolt helyére. Az építkezés 1816 és 1821 között folytatódik. A templom felszentelésének éve egy nagy templom ikon elhelyezéséhez kapcsolódik egy különleges ikonosztázisban.
Egykor volt egy ősi temető kápolna a 17. században. Hogy ki volt az új templom építésze és építője, az nem biztos. Mivel építése az oszmán rabszolgaság éveiben történt, a templomot, ahogy kellett volna, részben a földbe ásták. Az egyház azonban még ekkor is csodálkozott nagyságával. Az épület lenyűgöző méretekkel rendelkezik: hossza 17 méter, szélessége 12 méter, a falak magassága 5 méter. A belső teret két, öt oszlopból álló sor osztja három hajóra. A templom tágas oltárrészén egy apszis található, mindkét oldalán hat fülke található szimmetrikusan. A templom nyugati részén egy erkély látható, amely egykor nők szobája volt.
1906 óta többször végeztek restaurálási munkákat a templomban. Század végén új kupolát telepítettek, márványpadlót stb.
A templom látogatásakor figyelni kell az ismeretlen mester faragott ikonosztázisára. A faragó kecsesen díszítette munkáját természetes motívumokkal - virágokkal, állatokkal. A püspöki trónt kétfejű sárkány, oroszlán, nap és szőlő képeivel is eredetileg kivégezték.
A Szent Miklós-templom egy építészeti együttes, amely a templomépület mellett magában foglalja a sztíliai Szent Simeon és az Tryphon Zarezan kápolna-kriptáját is. A kápolna 1862-ben épült, és egyhajós épület, apszissal és verandával, amely négy oszlopon nyugszik. A templom boltozatát nyeregtető borítja. A kápolnát kívülről és belülről D. Asteriadi mester festette, de mára csak a belső freskók maradtak fenn.
