A látványosság leírása
Fethiye városának egyik látnivalója a Városi Múzeum, amelynek minden kiállítását a városban (Telmessos város régi neve, ami "fény városa") és környékén gyűjtötték össze, mint például Tlos és Leonton. Mindezek a városok az ókorban Lycia állam részei voltak, Kis -Ázsia déli részén. Ma a törökországi Antalya tartomány területe.
A régészeti leletek szerint Tlosz, Lycia legrégebbi városa ie 2000 körül alakult. A város 45 kilométerre fekszik Fethiye -től, és egyike volt Lycia hat fő városának. Egykor a "Lycian Union legragyogóbb metropolitanátusának" és a Föderáció sportközpontjának tartották. Századig a várost a törökök lakták. Számos kultúra hatására építményei meglehetősen változatosak voltak: gyönyörű sírok, domborművek, a "vérszomjas Ali" kastély, amely egy líciai erőd alapjaira épült, római tornatermek, városi fürdők, amfiteátrum. Ezen műalkotások töredékei láthatók a Fethiye Városi Múzeumban.
Az ókori Letoon, Fethiye -től délre, Lycia egyik fontos városától, ie 8. században létezett. A város Apolló, Artemisz és édesanyjuk, Leto istennő tiszteletére épült. A településen található három templom romjai, eredeti mozaikok és egy fenséges amfiteátrum még a kifinomult utazókat is meghökkentik szépségükkel.
A tudósok azt állítják, hogy a Fethiye -t az ie 5. században alapították. A város nagyon sokáig független volt, de i. E. 362 -ben Telmessos a perzsák elleni líciai felkelés következtében a Corian uralma alatt ment át, amely a város Nagy Sándor meghódításáig tartott. Kr. 43. A római szenátus Líciát római tartománynak nyilvánította, és az ősi város teljesen a rómaiak fennhatósága alá került. 1390 -ben Telmessos az Oszmán Birodalom része lett. A gazdag történelem és a különböző kultúrák hatása adta a város meglehetősen gazdag építészetét, és a múzeum felbecsülhetetlen értékű kiállítási gyűjteményt kapott.
A Városi Múzeum létrehozásának ötlete a múlt század 60 -as éveiben jelent meg, maga a múzeumépület pedig csak 1987 -ben épült. A múzeum kiállításai felbecsülhetetlen értékű műalkotások és kézműves példányok a korai líciaiak, görögök, perzsák, rómaiak, bizánciak és oszmánok idejéből. A történelem kedvelői márvány mellszobrokat, szarkofágokat és sírkő domborműveket láthatnak, amelyeket Letoon, Xantoth és a közeli líciai települések ásatásakor fedeztek fel. A tárlat különböző korok érméit, ősi amforákat, ősi oszlopok és fővárosok töredékeit, fenséges mellszobrokat és monumentális szobrokat is tartalmaz.
A múzeum legszembetűnőbb tárgyai közül kiemelendő a Kő sztélé, melynek feliratai három nyelven (görög, arámi és líciai) készülnek. A litóniai sztélé felirata, ie 358 -ból származik, óriási mértékben hozzájárult a líciai szövegek megfejtéséhez. Egy másik kiállítás, amely kiemelt figyelmet érdemel, egy nagyon szép szobor "Egy fiatal lány galambbal". A történészek úgy vélik, hogy ez a műalkotás Artemisz kultuszához kapcsolódik, és az ókorban templomot építettek a városban az istennő tiszteletére. Különös figyelmet kell fordítani az "Izraza" emlékműre, amely a líciaiak korához tartozik.
A múzeum kiállítása két részre oszlik: régészeti és néprajzi. A líciaiak teljes kulturális öröksége közül különösen jól megőrizték az építészeti emlékeket: sírköveket, amelyek zömét természetes sziklákba vájták; gyakran a görög, különösen a jón stílusú példákat képviselik, néha - a Líciára jellemző fa szerkezetek utánzatait. Minden szobrot átitat az igazi görög művészet szelleme. A múzeum régészeti részén található tárgyak nagy része kerámia (ősi szobrok, edények, ősi vázák). A néprajzi rovatot az akkori kézművesség képviseli: ruházat, eredeti hímzés, kézzel szőtt szövetek, nemzeti viseletek, csak erre a vidékre jellemző dísztárgyak, valamint egy régi, de még működő szövőszék. A múzeum gyűjteményében bemutatott háztartási cikkek ékesszólóan jelzik, hogy a líciaiak mezőgazdasággal foglalkoztak, bort készítettek, sáfrányt, cédrusokat, ettek és platánokat termesztettek. A líciai harcosok fegyverei tőrök és görbe szablyák voltak. Ennek a résznek a fő dísze egy 19. századi faajtó, gyönyörű faragott arabeszkekkel. A múzeum legértékesebb kiállításai a város lakóinak életét tükrözik Kr.e. 3000 -től a bizánci korszak végéig.
