A látványosság leírása
Szicília ősi sóbányái egy olyan terület, amely magában foglalja a 2000 hektár területű Stagnone -szigetcsoport Természetvédelmi Területet, valamint a Trapani és a Pacheco sótavakat. Sok lagúna és alacsonyan fekvő vonulás van 50 cm és 2 méter közötti állóvízzel. A szigetcsoport 4 szigetből áll - San Pantaleo (Mozia), Isola Grande, Scola és Santa Maria, és közigazgatásilag Marsala alá van rendelve. A Pacheco melletti parti sáv pedig Torre Nubia és Salina Grande között Trapani tartományhoz tartozik.
A lagúnák a homok mozgását kiváltó víz alatti áramlatok eredményeként alakultak ki, viszonylag nemrég - Mozia föníciai gyarmatosítása idején, ezek még nem léteztek. A lagúnákhoz való vízellátás nagyon szűkös volt, emiatt a víz stagnált és hőmérséklete emelkedett. Ezért kezdtek itt sót bányászni - a termelés egyes helyeken a mai napig nem áll le. A sókivonás módja nagyon egyszerű volt: a tengervizet speciálisan épített csatornákon keresztül kis tavakba táplálták, amelyek kiszáradtak a napon, és már csak a kapott só összegyűjtése maradt. A vizet szélmalmok segítségével látták el, amelyek közül néhány ma is látható - helyreállították. A só rendkívül fontos volt az élelmiszertárolási folyamatokban, ezért Szicília nyugati partvidéke sóbányáival kulcsszerepet játszott az emberek mindennapi életében egész Európában. A sótermelés közvetlenül Olaszország 1860 -as egyesülése után érte el csúcspontját - ekkor 31 sóműben évente több mint 100 ezer tonna sót termeltek. Európába, sőt Oroszországba is exportálták.
Útban Trapani és Marsala között van a Mulino Maria Stella malom, ahol információkat kaphat a Stagnone Archipelago természetvédelmi területről. A védett terület fő attrakciója az olyan vándormadarak, mint a gémek és flamingók nyája, amelyek Afrikába menet megállnak itt. Ezenkívül a rezervátumban meglátogathatja az ősi szélmalmokat (előzetes egyeztetés alapján), a Só Múzeumot Torre Nubia falu közelében, valamint a Mozia sziget romjait és nekropoliszát, ahol egykor az ókori föníciai város volt. Vannak egy régi repülőgép -hangár maradványai is, amelyet a második világháború során használtak.
