A látványosság leírása
A Kecharis kolostor ősi épületek együttese és a középkori örmény építészeti művészet klasszikus példája, Tsaghkadzor üdülőváros északnyugati részén, a Pambak gerinc lejtőjén. A kolostorkomplexum négy templomból, két kápolnából, egy gavitból és egy ősi temetőből áll, a XII-XIII. Századi khakkarokkal.
A Kecharis -kolostor építését a 11. században kezdték el, de teljesen csak a 13. század közepén fejezték be. Az építési munkálatokat a pahlavuni hercegek adományaiból hajtották végre.
A kolostorkomplexumban az első volt a Világító Gergely temploma, amely ennek az együttesnek a fő temploma. A templom építéséről szóló rendeletet 1033 -ban e földek tulajdonosa - Grigor Pakhlavuni adta ki. Erről tanúskodik a templom déli ajtaja fölé tett felirat, amely ma is látható.
A Világító Gergely -templom tágas csarnok formájában készült, széles kupolával. A kupola 1828 -ban egy erős földrengés során megsemmisült. A templom külső díszítése meglehetősen szerény. A bejáratok kapuját kiálló oszlopok határolják, a keskeny ablakokat kis ívek keretezik.
Délen van egy kis templom - Surb Nshan, amelyet a XI. Század elején építettek. A templomot magas kerek dobú kupola koronázza.
1214 -ben a régió új tulajdonosa - Vasak Khagbakyan herceg - a kolostorkomplexum másik templomát - a St. Katoghike -ot - emelte, amely az építészet igazi remekműve. A kereszt alakú homlokzat, a magas kupola és az imaterem rései jelzik az épület építészeti összetettségét. A templom karcsú sziluettje, az elegáns belső tér megfelel az akkori legjobb művészi hagyományoknak.
A Kecharis -kolostor negyedik temploma - a Szent Harutyun -templom 1220 -ban épült. Ez egy téglalap alakú templom, hengeres kupolával, magas dobon.
A Surb Nshan és a Világító Gergely templomai között korábban egy 11. századi kápolna állt, amely Grigor Pakhlavuni sírjaként szolgált. A XIII. Század elején. szinte az összes szerzetes épületet elpusztították a mongol-tatárok, de már a század közepén teljesen helyreállították.
