A látványosság leírása
Sesklo az egyik legfontosabb régészeti lelőhely a modern Görögország területén, valamint Európa egyik legrégebbi ismert újkőkori települése. Az ősi település maradványai a Kastraki -dombon találhatók, a kis Sesklo (Thesszália) falu mellett, ahonnan valójában a név származik, mind a településről, mind az újkőkori kultúrákról, amelyek később elterjedtek Thesszália területén.
A többrétegű őskori települést a 19. század végén fedezte fel Christos Tsuntas vezette régészcsoport. A régészeti feltárások eredményei lehetővé tették annak megállapítását, hogy a terület a korai neolitikus kortól a középső bronzkorig lakott volt. Az első telepesek a Kr. E. 7. évezred első felében érkeztek Sesklóba. az úgynevezett kerámia előtti újkőkorban és fő foglalkozásuk a mezőgazdaság és az állattenyésztés volt. Lehetetlen meghatározni az első település világos határait, de bátran állíthatjuk, hogy elég nagy volt, és kis, egy- és kétszobás házak jellemezték, amelyek fából vagy téglából épültek homok, iszap, agyag, szalma és víz. A későbbi települést különféle épülettípusok és építésük során felhasznált anyagok különböztetik meg. Idővel megjelentek a kétszintes házak és az első kerámiák.
Sesklo fénykorának csúcsa az i. E. 5800-5400-ra esett. A település területe, amely már nemcsak a Kastraki -hegyet, hanem környékét is elfoglalta, és 500-800 lakóépületet számlált ebben az időszakban, mintegy 100 ezer m2 volt. Minden ház kőalapzatú volt, téglafalakkal és fatetőkkel. Minden háznak tűzhelye volt, és a helyiségeket egyértelműen elkülönítették a lakóterekhez, főzéshez és tároláshoz. Ennek az időszaknak a kerámiáit a változatos festés különbözteti meg, gyártásuk során jobb égetési módszereket alkalmaznak. Kr. E. 5. évezred végén. a települést tűzvész pusztította el, míg a domb tetején csak 500 évvel később alakult ki egy új, amely a bronzkor közepéig létezett.
