A látványosság leírása
A San Bartolomé kápolna egy 15. századi temetkezési kápolna Cordoba történelmi központjában. Gazdagon díszített, ez a város egyik legkiemelkedőbb példája a Mudejar művészetre, valamint a Mezquita katedrális királyi kápolnája és a zsinagóga. A Mudejar kifejezés az arab szóból származik, hogy „engedelmeskedni”, amelyet a mórokra használtak, akik Spanyolországban maradtak, miután a keresztények meghódították az Ibériai -félszigetet. A mudejar építészet, amely először a 12. században jelent meg, ma globális szinten egyedülállónak számít.
A San Bartolomé kápolna a Bölcsészettudományi Kar épületében, a Calle Averroes utcában található. Érdekes, hogy ez a kápolna kevéssé ismert Cordoba lakói körében, de ennek ellenére az egyik legjelentősebb várostörténeti emlék, amely 1931 óta állami védelem alatt áll.
Az Alcazar Viejo környékének 1391 -es fejlesztésével és a zsidók további kiűzésével Cordobában megalapították a San Bartolomé keresztény egyházközséget, és az azonos nevű templomot 1399 és 1410 között építették, de befejezetlen maradt. Ehelyett egy kis kápolna jelent meg, amely plébániatemplomként működött egészen a 17. századig, valószínűleg egy nagyobb templom építését várva. Annak ellenére, hogy a kápolna több átalakuláson ment keresztül az évszázadok során, megőrizte eredeti megjelenését.
A templom téglalap alakú szobája két részre oszlik, az egyiket a kápolna kapja, a másikat belső udvarként tervezték. A kápolna rozsdás homokkőből épült, mérete 9 x 5 méter. Az oltárrész kissé a szoba többi része fölé emelkedik. A kápolna egyik ajtaja a Calle Averroes udvarára vezetett, míg a másik, kívülről zárva, egy másik épület sekrestyéjéhez csatlakoztatható oldalkápolnához vezetett. A kápolna belső udvara nevezetes hegyes íveivel, egyszerű díszítéssel. Az elegáns boltozatot támogató két kis oszlop iszlám stílusban díszített. Belül a kápolna falait stukkó és csempe díszíti, akárcsak a padló. A falakon növények képei, geometriai alakzatok és heraldikai szimbólumok láthatók.
