A látványosság leírása
San Marino városát három, különböző időpontokban felállított erődfal övezte és védte. Az első öv (a Guaita erődítmény környékén) az erőd külső falait foglalta magában, és a sziklagerincig húzódott, ahol Pieve ősi temploma tornyosult. Ezen az övön belül voltak az ősi ciszternák, az úgynevezett "árkok", amelyek a vízellátást szolgálták.
A második öv már a 14. század elején működött, de részekre épült: a legrégebbi, a 13. századból származó rész körülvette a várost, beleértve a Kormánypalota modern terét (Chesta erőd). Az erőd felső platformjáról csodálatos kilátás nyílik a környékre az Adriai -tenger partjára.
A város növekedésével és terjeszkedésével az ősi falak nagy része elpusztult. A huszadik század 50 -es éveinek végéig börtön volt az erődítmény ősi falain, később a városi hatóságok múzeumot állítottak fel itt. A nemzeti ünnepek idején a bástyákról ősi ágyúkat lőnek ki.
A jóval később épült ötoldalas Montale-erőd kissé távol áll, erdővel körülvéve. A torony bejárata most zárva van.
Az 1361 -ben épült San Francesco -kapu, más néven Gates del Loco, őrállomásként szolgált. 1451 -ben teljesen átépítették, majd 1581 -ben a külső kapu építésekor helyreállították. A kapu eredeti nyílását emelték egy gödrös torony építésével, egy géppel. A kapu belső oldalán dombornyomott San Marino és a Feltresca család címere.
A della Rupe kapuit, vagy ahogy más néven nevezik, a degli Omerelli kapuit 1525 -ben építették; a későbbi restaurációt 1589 -ben hajtották végre. A tüzérségi darabok egy tágas, téglalap alakú erődtoronyban helyezkedtek el. A kapu előtti emelvényen egy kisebb kerek torony emelkedik, amely az ókorban porraktárként szolgált, majd később szélmalommá változott.
