A Nagy Selyemút egykor áthaladt a modern Üzbegisztán területén. Városai a különböző nemzetiségű képviselők menedékévé váltak, lakóik pedig, mint egy szivacs, magukba szívták a külföldiek által hozott legjobb és legfejlettebb eredményeket. Saját tehetségünkkel és készségeinkkel megszaporítva az új tapasztalat meghozta gyümölcsét, és Üzbegisztán kultúrája Közép -Ázsia egyik legjelentősebbé vált.
UNESCO a műemlékek őrzésében
Az Üzbegisztánba tartó turisták mindenekelőtt arra törekednek, hogy megnézzék középkori építészetének csodálatos emlékeit. Az UNESCO úgy döntött, hogy néhányat felvesz a világörökség listájára, hogy megőrizze az építészek és építők egyedi alkotásait:
- A Nagy Selyemút kulcspontja Samarkand ősi városa, amely egyben Tamerlane birodalmának fővárosa is volt. Nyolc évszázaddal az új korszak kezdete előtt alapították, és a híres építészeti emlékek - a Bibi Khanum mecset, a Shahi Zinda együttes vagy az Ugulbek Madrasah - sok utazó generáció szívét megdobogtatják az izgalomtól.
- Bukhara város történelmi központja, amelynek kora egyértelműen több mint két és fél ezer év. A fő építészeti emlékek a Bárka erőd és a Samanid mauzóleum.
- Khiva belső városa, az úgynevezett Ichan-Kala, és legkésőbb a 14. században épült.
- Shakhrisabz régi központja, amelyet több mint 2700 évvel ezelőtt alapítottak. Különösen fontos Üzbegisztán kultúrájában, mivel Tamerlane szülőhelye.
Az évszázadok során megőrizve
Üzbegisztán kultúrájának egyik legfontosabb területe a képzőművészet, különösen a tájképfestészet, amely paloták és épületek díszeként szolgált. A közép -ázsiai miniatűr iskola, amely Buharában keletkezett, a 14. században különleges virágzást ért el, és legjobb remekei a ragyogó Bekhzod művészhez kötődnek. A miniaturisták munkáiban indiai és kínai motívumok nyomon követhetők, ami hangsúlyozza az ország földrajzi elhelyezkedésének fontosságát Üzbegisztán kultúrájának fejlődése szempontjából.
Nem kevésbé fontos a szőnyegszövés művészete, amely egyben egyfajta festmény is. A szamarkandi és buharai kézművesek olyan szőnyegeket hoztak létre, amelyek művészi értéke eléri a legmagasabb pontokat. A modern tűasszonyok gondosan őrzik a dédnagymamák titkait, és selyem- és gyapjúszőnyegeket készítenek az ősi művészek rajzai szerint, ezáltal lehetővé téve, hogy a sok generációt összekötő finom szál ne szakadjon meg.
