Mongólia őslakosai mindig nomádok voltak. Ez a tény, valamint Kína és Tibet közelsége képezte Mongólia kultúrájának alapjait, amelynek fő jellemzője az eredetiség és a különleges egyediség.
Hagyományok és szokások
A mongolok meglehetősen elszigetelt életmódot folytatnak, ezért sok ősi hagyomány és szokás maradt fenn a mai napig. Az ország lakói hisznek az előjelekben, még mindig furcsa "személytelen" neveket adnak a kisgyermekeknek, és nyugodt szellemeket áldoznak egy marék rizs formájában.
Ünnepeik versenyek a nyeregben való tartózkodásban és az íjból való pontos lövésben, és közülük a legfontosabb - a fehér hónap - hasonló az újévhez, és a leginkább családos és tiszteletreméltó.
A mongolok dámát és sakkoznak, és gyakran indoklás nélkül vagy szabadtéri sportokat szerveznek. Kifejlett tiszteleti kultuszuk van a szülők és az idősebbek iránt, és a szülőföldjükhöz való ragaszkodás ereje arra kényszeríti a fiatalokat, hogy a szülőföldjükön maradjanak, vagy az oktatás megszerzése után visszatérjenek oda.
Még Mongólia modern kultúrájában is van egy hagyományos jurta - egy nemezből készült lakás. Az ország lakóinak túlnyomó többsége ma is jurtákban él, még a fővárosban is. A jurtában érezhető a mongol konyha különleges varázsa, amelynek termékeit állataik biztosítják. A hús és a tej itt sem egészen hétköznapi: a birka- és jakhús a legnépszerűbb és a leginkább hozzáférhető a mongolok számára, a tejtermékekből pedig - a kancatej, a teve tejből készült tejszínhab vagy a kumisz.
A mongolok titkos története
Ez a neve a legrégebbi irodalmi emlékműnek Mongólia kultúrájában - az 1240 -es eposznak, amely megőrizte a költészet mintáit az ókorból. Az irodalom más példái mesélnek a mongol szokásokról, mesélnek az olvasónak szülőföldjéről és anyjáról.
Mongólia története és kultúrája jól követhető a vizuális művészetekben. A mongolok sokáig tankokat készítettek - tekercseket selyemből vagy pamutból, amelyeken a vallási jeleneteket ragasztófestékek segítségével ábrázolták. A tanki technika Tibetből érkezett Mongóliába, és a művek a buddhista elképzeléseknek megfelelően készültek, és meditációra szolgáltak.
A régi mongol írás sok évszázaddal ezelőtt keletkezett. A tudósok a Chingiz -követ egy epigrafikus emlékműnek tartják, amelynek megjelenése a XIII. Század elejére nyúlik vissza. Ez a "mongol-bichig" írás legrégebbi példája, és a felirat a nagy Dzsingisz kán unokaöccsének van szentelve.
