Bialystok egy festői lengyel város Lengyelország keleti részén, szinte a Fehéroroszország határán; ma az ország egyik legnagyobb és legfejlettebb városa.
A 4. század első felét tekintik alapításának dátumának. Sok más lengyel városhoz hasonlóan Bialystoknak is sok uralkodója volt a történelem során. Eleinte a Litván Nagyhercegség, majd Poroszország és Oroszország tulajdonában volt. Nem sokkal az első világháború kitörése után a várost a németek elfoglalták, majd Fehéroroszországba, majd egy idő után ismét Litvániába került. Kicsit később a lengyelek visszafoglalták Bialystokot, azonban a második világháború kezdetére ismét elfoglalták a németek. Amikor a háború véget ért, a város tényleges ura a Szovjetunió volt, amely azonban Bialystokot Lengyelországba helyezte át, ahol a mai napig fennmarad. Minden fordulat ellenére a város lakói nem veszítették el eredetiségüket, amelyet örökre elfoglalt a Bialystok címer.
A címer története
A történészek szerint Bialystok címerje a mai formához közel álló formában a 15. század közepén vagy végén jelent meg. Itt két elemet használtak fő heraldikai tartalomként: lovag lovon és ezüst sas. Ennek a szimbolikának pedig sokkal mélyebb jelentése van, mint első pillantásra tűnhet.
Leírás
A lovag lovag a Gediminidák címerének "hajsza" kompozíciójának része. Leírása a következő: egy ezüst lovast, aki ezüst lovon lovagol, vörös mezőn ábrázolják. Egyik kezében pajzsot tart, a másikat karddal ütéssel hozzák fel. Ennek a szimbólumnak az értelmezése teljesen nyilvánvaló - ez a haza védelme az ellenségektől. Ma az "üldözés" kompozíció nagyon népszerű, és gyakran megtalálható Litvánia, Lengyelország, Fehéroroszország, Oroszország és Ukrajna heraldikai szimbólumaiban.
A sas szintén általánosan használt szimbólum és az egyik leggyakoribb címerfigura, gyakoriságában csak az oroszlán után. Ez is elég egyértelműen értelmezhető. Először is, a sas a hatalom, az uralom és a királyi fölény szimbóluma. Ezenkívül a bátorságot, a halhatatlanságot és az előrelátást is szimbolizálja.
Az ókorban a sast az istenek hírvivőjének nevezték, ez a lélek felszabadulásának és a mennybe szállásának szimbóluma, de a modern kelet -európai heraldikában ezt a megnevezést már nem használják.
