A látványosság leírása
Vlagyimir városában található a Nagyboldogasszony -templom, amely az orosz építészet egyedülálló emlékművévé vált. Ismeretes, hogy az építkezés előkészítése 1644 -ben történt. A Nagyboldogasszony -templomot 1649 -ben építették a városlakók nagylelkű adományaival: Basil, fia, fia Semyon Somov, valamint Grigorij és Andrej Denisov. Ezek az emberek nemes családból származó gazdag emberek voltak, kereskedők és kereskedő családok ősei a forradalom előtti Vlagyimir városban.
A Nagyboldogasszony -templom részletes leírása a mi korunkba került, amely a 17. századi Vlagyimir óorosz művészet szimbólumává vált. A templom hihetetlenül szépnek tűnt a fenséges városmagasság déli szélén, mert itt állították fel a fehér kőből készült katedrálisokat a 12. században.
A Szűz Mária Mennybemenetele temploma Vlagyimir város homlokzatának keleti szárnyának befejezése. Valószínűleg éppen az alacsony domborzat miatt, a város épületeivel összhangban az építészek úgy döntöttek, hogy magas templomot építenek, amelynek esküvőjét egy csomó nagyméretű és szorosan ültetett öt hagyma alakú fejezettel követték el. A templom tökéletesen látható a város épületei között, és a kilátás még a folyó mögül is megnyílik.
A templom a Yaroslavl és a moszkvai templomokra jellemző stílusban készült. A templom megkülönböztető jellemzője a magas, fehér kőfalak, amelyeket sok kokoshnik koronáznak. A Nagyboldogasszony -templom egy templom, amelynek étkezője és harangtornya van a végén. A négyes felosztását lapockák segítségével hajtják végre, a karcsú négyes pedig nagy karnis formájában fejeződik be, kecses kokoshnik mélyedéseivel. A "fehér" ónozott vasból készült kokosnikok fölött öt hagymás kupola található, amelyeket eredetileg pikkelyes fa ekevas borított, amelyek fokozatosan ezüstös színt kaptak. A nyugati és északi oldalon a templomot a tornác nyitott árkádja veszi körül. Minden rendelkezésre álló bejárathoz lépcsőház tartozik. A refektórium vezetője korábban zöldre festett csempével ragyogott. A harangtorony alsó négyszögét használták az első csengetési réteg elrendezéseként, amelyet széles félkörívek íveltek át. A harangtorony megkülönböztető jellemzője volt, hogy a négyes magas "oszlopát" a quad fölé emelték, ami megemeli a csengetési szintet, míg az építész némileg leengedte a nyolcszögletét, de a szint nagyon kifinomultnak bizonyult.
A Nagyboldogasszony -templom alatt volt egy kis kolostor, ezért szinte teljesen körülvették lakó- és kiszolgáló épületek, valamint kerítés, amelynek nagy kőkapuja volt. A szent kétnyílású kapuk egy pár sátorral fejeződtek be, kis zöld csempézett kupolákkal. Kiderült, hogy a templom a közeli kőből és faépületekből álló festői együttes része volt.
A régi leltár nyilvántartása szerint az eredeti templom belseje is díszített és világos volt. A veranda falait régebben teljesen színes festék borította, töredékeit ma is a nyugati és északi bejárat közelében őrzik. Régebben két kályha volt a refektóriumban, amelyek elegáns mintás csempével voltak ellátva. A templom helyiségeit nemcsak nagy mérete, hanem rendkívüli könnyedsége is megkülönbözteti. A templom ikonosztázait dombornyomott ezüst szalagok szegélyezték, az ajtókat arany levéllel festették. Vlagyimir város egyik múzeumában az úgynevezett "sovány gyertyákat" őrzik, amelyek képet adnak a Nagyboldogasszony-templom díszítéséről. A viaszból készült, fehér kőtalapzaton álló palackok a templom különleges díszítésévé váltak. Ezen hengerek felületét színes viasz borította, amelyet díszként alkalmaztak. Ismeretes, hogy a viasz segítségével a vlagyimir építészek meg tudják örökíteni nevüket a templomban.
A Nagyboldogasszony -templom szemléletes példája lett annak, hogy még a külterületen fekvő Vlagyimir városa sem zárkózott el az akkori kortárs népművészettől, Moszkvában haladt előre. Ma a templom az óhitű ortodox egyházhoz tartozik.
