A látványosság leírása
A kiotói tornyot a város legmagasabb épületének tartják, és talán sokáig az is marad. A tény az, hogy a torony építése sok vitát váltott ki: egyesek úgy vélték, hogy a szerkezet elcsúfítja Japán régi fővárosának megjelenését, mások úgy vélték, hogy Kiotó arculatát egy kicsit modernizálni kell. Ennek eredményeként a torony épült, de az új épületek magassága jogilag korlátozott volt, és most a torony lámpái, amelyek gyertyához vagy világítótoronyhoz hasonlítanak, egyfajta referenciapontként szolgálnak a város vendégei számára. Ezenkívül a torony körkörös kilátó fedélzete lehetőséget ad arra, hogy a város legmagasabb pontjáról megcsodálják a Kiotóra és a környező hegyekre nyíló kilátást a Higashiyama, Kitayama és Arashiyama hegyek három oldalán.
Érdekes, hogy már a torony története előtt is voltak olyan időszakok Kiotó életében, amikor lakosságát két táborra osztották. Például a 15. században, a háború zűrzavaros éveiben Onin városát két részre osztották, amelyeket Alsó Fővárosnak (Shimogyo) és Felső Fővárosnak (Kamigyo) neveztek. Egy ideig Kyoto mindkét része két teljesen különböző városként élt. A Kiotói torony azon a területen található, amelyet egykor Alsó Fővárosnak neveztek. A torony helyén központi posta volt.
A tornyot a múlt század 60 -as éveinek elején kezdték építeni, még az 1964 őszi tokiói olimpiai játékok megnyitása idején. Az első látogatók február 28 -án másztak fel a toronyba. A magassága 131 méter, a projekt szerzője Makoto Tanahashi. A 800 tonnás torony egy kilenc emeletes épület tetején található, amely háromcsillagos szállodát és üzleteket tartalmaz. A közelben van egy másik modern épület - a kiotói állomás, amelynek tükrös homlokzatán a torony teljes pompájában tükröződik.
A tornyot úgy tervezték, hogy ellenálljon a tájfunoknak és a földrengéseknek, valamint a másodpercenként akár 90 méteres hurrikánszeleknek is. Egymásra rakott acélgyűrűkből készül. A szerkezetet 12-22 mm vastagságú acéllemezek is borítják.
