A látványosság leírása
Az Arsenal pavilonja előtt 7 évtizeden át ezen a helyen állt egy elegáns kétszintes Monbijou épület (a franciától a „kincsem”), hasonlóan az Ermitázshoz, amely a hatalmas Menagerie park együttes központja volt. Rastrelli építész építtette barokk stílusban Erzsébet császárné parancsára.
Monbijou központi csarnokának falait I. F. festményei díszítették. Groota ügyes kézműves az állatok ábrázolásában. A művész a valós életből vette át festményeihez tartozó cselekményeket: madarak és állatok voltak a természetben és ketrecekben, csendéletek a megvert vadakból. A festmények ma a Carskoje Selo Múzeum gyűjteményében láthatók.
Idővel a Menagerie -re már nem volt szükség, a vadászatot leállították, és erdőpark lett.
I. Sándor alatt 1819 -ben Adam Adamovich Menelas építész megkezdte a pavilon rekonstrukcióját, és 1834 -ben fejezte be Konstantin Ton. Az épületet a felismerhetetlenségig megváltoztatták, és I. Miklós császár új nevet adott neki - "Arsenal". Az új épület prototípusa az Admiralitás területén található angol metszetre festett Cserjék -domb birtok volt.
Az Arzenál belső terei gyönyörűek voltak: az ablakokat eredeti, Európában vásárolt középkori üvegablakok díszítették, a szobákat festmények és csavart oszlopok díszítették. A pavilon építése után múzeummá alakították, a császár pedig az Anichkov palotából hozta ide fegyvergyűjteményét. Gyűjteményét rendszeresen feltöltötte ajándékokkal, trófeákkal vagy kifejezetten kedvelt mintákkal. I. Miklós császárt érdekelte a történelem, és egész életében a háborúhoz kapcsolódó ősi fegyvereket és ereklyéket gyűjtött.
A gyülekezet legjobb része a Vitézi Csarnokban volt. A folyosón az őr illúziójának megteremtése érdekében páncélos lovagfigurákat szereltek fel. A lépcsőn egy lovagcsapat áll, akik elvégezték az áthaladási rítust. A könyvtárban lőfegyvereket állítottak ki, és az európai kardok legjobb példáit mutatták be a tanulmányban. A keleti fegyverek csodálatos gyűjteménye volt a keleti szobákban: török, albán, indo-muszlim és indo-perzsa. Az óorosz fegyverek osztálya jelentős történelmi érdeklődésű tárgyakat mutatott be. Itt őrizték I. Péter keleti tőrjeinek kiállításait, I. S. szablyáit. Mazepa és D. I. Godunov és így tovább. A császárné szobájában baldachinos ágy volt, amelyet I. Maximilian korából származó páncélos német lovagok őriztek.
II. Sándor (I. Miklós fia) átvette apjától a fegyverek iránti rajongást. Fiatalon kezdte el gyűjteni: kirándulásokról hozta, megszerezte és ajándékba kapta. A gyűjtemény jelentősen feltöltődött, miután 1861 -ben egy párizsi aukción megvásárolta P. Saltykov herceg keleti fegyvereinek gyűjteményét, amely egyedülálló, leggazdagabb hindu, perzsa fegyverekből áll Szumátra, Ceylon, Kína és Japán szigeteiről.
A fegyverek mellett más értékes dolgokat is kiállítottak itt (most a kiállított tárgyak egy része az Állami Ermitázs Lovagtermében látható): Nagy Katalin vesszője, Shamil botjai és fejszéi, Nagy Frigyes tubája, személyes tárgyai I. Napóleon, néprajzi és őskori kiállítások.
Később az egész gyűjtemény szentpétervári múzeumokban kötött ki. Ezt követően az "arzenál" összegyűjtötte a 18. és 19. századi építészeti modellek egyedülálló gyűjteményét több mint száz mintában, az orosz lovas ezredek ruháinak másolatát, a császári felség porcelán- és üveggyűjteményét.
1941-1945-ben a helyi lakosok krumplit tároltak az épület alagsori termében, a megszállás alatt a németek dohányraktárt létesítettek itt. Általában az Arsenal ebben az időszakban kevés kárt szenvedett.
A pavilon helyreállításának tervét kidolgozták, és a helyreállítás után I. Miklós császár fegyvergyűjteményének ad otthont, amelyet részben az Állami Ermitázsból adtak vissza.
Leírás hozzáadva:
Lukoshkina Lyudmila Nikolaevna 2016.09.28
A háború előtti években (1935–1941) az Arzenált az ejtőernyős ugrások vonzerejeként használták. Ezért a helyi lakosság körében volt egy név: "ejtőernyő".
