A látványosság leírása
A portói püspöki palota a portói püspökök egykori székhelye. A palota a Portói székesegyház közelében, egy dombon helyezkedik el, és kiváló példája annak, hogy a késő barokk és a rokokó stílusokat hogyan használták fel a város építészetében.
A püspöki palota a 12. vagy a 13. század körül épült. 1387 -ben a palota tanúja volt I. João király és Lancasteri Fülöp házasságának. A 16. és 17. század folyamán a palota jelentősen kibővült, tornyos szerkezetekkel, ami jellemző volt arra az építészetre, amelyet akkoriban Portugáliában a kúriák építésére használtak.
A palota kinézete a 18. században elvégzett alapvető rekonstrukció eredménye, amely után barokk jellegzetességek jelentek meg az épület építészetében. Feltételezik, hogy a püspöki palota projektjét 1734 -ben Nicola Nasoni olasz építész dolgozta ki, aki nemcsak Portóban ismert munkájáról. Az építési munkálatok 1737 -ben kezdődtek, de nagyon lassan haladtak, és anyagi nehézségek miatt az épületet kicsinyítették. A palota építésével kapcsolatos munkálatok a 18. század vége felé fejeződtek be Raphael de Mendonce püspök vezetésével, akinek címerét a palota főportáljának erkélyének tetején találja, és a az épületen belüli monumentális lépcső.
A palota téglalap alakú, belső udvarral a közepén. Az épület főhomlokzata fehérre van festve, az ablakok három sorban vannak elrendezve, a központi portál pedig sötét gránitból készült. Az épületen belül van egy lépcső, ahová egy hosszú előcsarnokon keresztül juthat el. Lépcső vezet a barokk portálhoz.
Az épületet a 19. századig püspöki székhelyként használták.
