A látványosság leírása
Sokan tudják, hogy Murmansk város története egy kereskedelmi tengeri kikötő kialakításával kezdődött, amelynek létrehozásának gondolata a 19. század második felében jelent meg, bár ez csak több évtized elteltével lehetséges. Télen, 1914 decemberében az orosz kormány úgy döntött, hogy nagy acél autópályát épít, amely Petrogradtól a Kola -félsziget északi partjáig vezetett. A vasút építésével egyidejűleg elkezdtek kikötőt építeni.
1915 -ben megkezdődtek a leendő kikötő első építési munkái, amelyek különösen gyors ütemben fejlődtek, így hamarosan megépült az első ideiglenes kikötőhely és különféle szerkezetek. A kikötő létezése kezdetétől fogva aktívan dolgozott. 1915 közepétől, nem messze a cölöpökből álló mólótól, megtörtént az első gőzös kirakodása, amely New Yorkból érkezett ezekre a részekre. Az esemény után nem sokkal a második februári forradalom gördült át Oroszországon, ezért 1917 áprilisában csak a záloggal elzárt város teljesen elveszítette a Romanov előtagot, és Murmansk lett.
A murmanski kereskedelmi tengeri kikötő jelentős szerepet játszott a Nagy Honvédő Háború idején, annak ellenére, hogy az ellenséges repülőgépek mindent megtettek a kikötő leállítása érdekében. A munkahelyen 103 kikötői dolgozó halt meg feladatai ellátása közben, de a tervezett kormányzati tevékenység mégsem lassult. A szövetséges konvojokat nagy mennyiségben szállították a kikötőbe, amelyek akkoriban sürgősen szükséges fegyvereket, valamint katonai stratégiai anyagokat hoztak be. 1941-1945 folyamán a kikötői dolgozók több mint háromszáz szállítmányt rakodtak ki, és mintegy 2 millió tonna szükséges katonai-gazdasági rakományt is feldolgoztak, ami nagyban segítette hazánkat a nácik legyőzésében.
Ezért volt teljesen logikus, hogy 1945 nyarán döntés született arról, hogy minden halott kikötői dolgozó emlékét megörökítik, ráadásul idén 30 éve, hogy a városban megépült a kereskedelmi tengeri útvonal Murmansk. Ezt a parancsot kapta a kikötő első vezetője, L. P. Novosadov. Az évforduló megünneplése kapcsán nagy emléktáblát állítottak, amely egyfajta stilizált, betonból épített és vastag láncokkal kerített világítótorony volt. A magasított világítótorony két fémből készült táblával rendelkezik: a tetején egy felirat található az 1941–1945 közötti Nagy Honvédő Háború dátumáról, a második pedig egy felirat, amely azt mondja, hogy ezen a helyen 1915 júniusában geodéziai jelre került sor, amely a kezdetévé vált Murmansk város kereskedelmi tengeri kikötőjének építésére irányuló kutatási folyamatnak. Érdemes megjegyezni, hogy ez az emlékmű nem különbözik hihetetlen fenségétől, de ennek ellenére emlékeztet a múlt korszakára. Soha nem látott súlyosság, egyszerűség és hihetetlen nyugalom követhető nyomon az egész emlékmű megjelenésében, ami egyértelműen a Nagy Honvédő Háborút megnyerő orosz nép kiolthatatlan magabiztosságát szimbolizálja, de mindennek ellenére készek továbbmenni. Ez az oka annak, hogy az emlékmű világítótorony formájában készül, amely megmutatja a hajóknak a kikötőbe vezető utat.
1945. július 2 -án, a kikötői igazgatóság épülete előtt elhelyezkedő nagy téren 1945. július 2 -án ünnepélyes ünnepséget tartottak az emlékmű leleplezésére, az összes halott kikötői dolgozó áldott emlékének tiszteletére. Ez az emlékmű lett a legelső Murmanszkban, amely a háború áldozatainak szentelt tiszteletére vált, és négy oldalas obeliszk volt, amelynek magassága eléri a 6 métert. Háború”, majd a halottak teljes listája. 1967 -ben új emlékművet építettek, amelyet a kikötő minden dolgozójának szenteltek, és amely A. F. Antonov építész terve alapján készült. és Glukhikh G. A. Az emlékmű az égre sztélé, amelynek magassága eléri a 11 métert, és amely különösen közel van Murmansk város sok lakosához.
