A látványosság leírása
Péter és Pál apostolok temploma 1835 -ben épült Dobrinishte faluban (amely később város lett). A második lett, a Boldogságos Szűz Mária mennybemenetele temploma után, amelyet 1684 -ben emeltek, a város temploma.
A balkáni háború elején, 1913 -ban a görögök és a törökök felgyújtották Dobrinishtét. A hódítók által felgyújtott három hely közül az egyik a torony volt. Hamarosan a tűz a keleti oldalról felkúszott a Szent Péter és Pál ortodox templom épületéhez. A görög tiszt ezt látva megparancsolta a katonáknak, hogy vegyenek vizet a folyóból, és oltsák el a templomot. Tehát megmenekült. A tűzvész után, amely hamuvá változtatta a települést, sok dobrinishtei lakos elhagyta azt. Azonban sok idős és gyenge ember maradt itt, akik végül megmentették a templom ikonjait. Köztük vannak igazán értékesek: „Krisztus feltámadása”, „Isten szent anyja” és mások, amelyeket Örményországból hoztak az ibériai kolostorba. Ezenkívül fennmaradt egy különleges értékű bizánci kereszt, gyönyörű faragványokkal 1194 -ből. A templom padlóján egy márványlap, kétfejű sas - a bizánci címer. Az ilyen kőlapok jellemzőek az 1200 és 1300 közötti templomokra. A Szent Péter -Pál -templomban lévőt a szomszédos Istenszűz -templomból hozták, amely elpusztult.
1926 -ban az épületet helyreállították és rekonstruálták, és harangtornyot építettek hozzá. A templom belseje feltűnő: ikonosztáz három kapuval, amelyeken ősi ikonok láthatók; a királyi kapuk áttört faragással, részben különböző színekkel és aranyozott elemekkel festve (ezeket Debar város mesteremberei készítették). Az 1835 -ben és a 19. század második felében festett tíz királyi ikon szintén érdekes. A kis ikonok egy részét a banskói művészeti iskola képviselői festették. 1867 óta a hajóban festett püspöki trón és szószék található, az oltár felett pedig faragott fa lombkorona.
