A látványosság leírása
A Megváltó Krisztus emlékművének története az Andokban a 19. század végére nyúlik vissza, az Argentína és Chile közötti katonai összecsapás idején. A kérdést békés tárgyalásokon próbálták megoldani, és az egyik javaslat a Megváltó Krisztus -szobor létrehozása volt, amely a nyugalom és a jólét szimbóluma. A javaslatot elfogadták. Úgy döntöttek, hogy a szobrot a két ország határára, az Andok lejtőjére telepítik.
Az emlékművet a brazil szobrász, Mateo Alonso készítette. A szobor egy hatméteres gránit talapzat, amelyre 7 méter magas Krisztus-szobrot szereltek. Egyik kezében kereszt van, a másikkal két nemzetet áld. A szobor létrehozásának anyaga egy régi fegyver volt, amelyet Argentínában hagytak a szabadságharc után a spanyol megszállók ellen.
Annak ellenére, hogy a szobrot egy elhagyatott helyen állították fel, Argentína és Chile több ezer lakosa gyűlt össze a megnyitóra. A csodálatos ünnepségen nemcsak az emlékművet, hanem számos emléktáblát is lelepleztek, amelyek még mindig a közelben találhatók.
A Megváltó Krisztus szobra többször szenvedett az adott régióra jellemző rossz időjárástól és szeizmikus aktivitástól. Felújították, és helyreállították az egyes elemeket.
A világ minden tájáról számos turista érkezik naponta megnézni a szobrot.
A közelmúltban a Megváltó Krisztus emlékműve száz éves lett, de a mai napig a béke és a kölcsönös megértés szimbóluma. A talapzatra egy feliratot faragtak, amely így szól: "Inkább ezek a hegyek porrá válnak, mint a chileiek és az argentinok megtörik a békét, amelyet megesküdtek, hogy megtartják a Megváltó Krisztus lábánál."
