A látványosság leírása
A Ginkaku-ji ezüst pavilont 1483-ban Ashikaga Yoshimasa sógun építette. Nagyapja, Ashikagi Yoshimitsu példája ihlette, aki egy időben Kinkaku -ji -t épített - egy pavilont, amelynek két emeletét arany levéllapok borítják.
Az Arany Pavilonnal ellentétben Ginkaku -ji terve sohasem készült el - nem kellett volna ezüstlapokkal burkolni - pénzhiány vagy más okok miatt, nem biztos. És ha itt nincs is ezüst, a látogatók megjegyzik, hogy a pavilon falai még nappal is világos ezüstös fényt sugároznak.
Az Ezüst Pavilon, akárcsak az Arany Pavilon, tulajdonosa halála után buddhista templom lett. Ma a Shokoku-ji templomkomplexumban található.
Az Ezüst pavilon Kannon istennő temploma, bár eredetileg a sógun elzárkóztatására szánták. Az épület a lakóhelye volt, Higashiyama palota vagy Keleti -hegyi palota néven. 1485 -ben Yoshimasa maga is úgy döntött, hogy buddhista szerzetes lesz, és halála után nagyapjához hasonlóan hagyatékra hagyatékát kolostorrá alakította.
A kolostor épületei közül a pavilon épületét tartották a legszebbnek. Az első emeletet az Üres Szoba csarnokának nevezték, és a korszak szamurájlakásának szellemében épült. A második emeletet az Irgalmasság pavilonjának hívták, belseje pedig egy buddhista templomra emlékeztetett, oltárán egy istennő szobra állt.
A Ginkaku-ji nevezetessége a homokos kert is, amelyet a 16. századi homokos kertművészet példájának tartanak. Ez egy ezüstös homokból és kavicsokból álló tó.
Az Ezüst pavilon építészete új állomást jelentett a japán művészet fejlődésében. Ennek a stílusnak a hatása, amelyet shoin-zukuri-nak hívnak, még mindig jelen van. Tehát először csúszó külső és belső válaszfalakat használtak. A külső válaszfalak eltávolításakor a ház a pavilont körülvevő kert részévé vált. Először jelent meg itt egy tokonoma - a ház esztétikai központja, amely az évszakoknak megfelelő növénykompozíciót, festményt, könyvespolcot és íróeszközt kapott.
