A látványosság leírása
A Salzburg óvárosának központját a Riedenburgi kerülettel összekötő Siegmundstor -alagút 1764 és 1767 között épült. Az alagutat a Mönchsberg -hegységben vágták le, és Európa egyik legrégebbi közúti alagútja.
Az alagút kijáratánál egy korlátos kőmedence található, melynek közepén egy ember és egy általa megszelídített ló szobra áll a talapzaton. Az emlékmű mögött freskókkal festett fal áll, melynek fő motívuma a lovak képei. Ez az 1695 -ben épült épület az udvari lovak fürdőházaként szolgált.
Sigmund Schratenbach érsek 1764 -ben elrendelte Elias von Geyer mérnököt, hogy építse meg az alagutat, és a Hagenauer testvérek bíztak meg annak díszítésével. Az építés teljes költsége 19.820 gulden volt, ami egyharmaddal olcsóbbnak bizonyult az eredetileg tervezett összegnél. Az alagút hossza 135 méter.
Az alagút lejtése körülbelül 10 méter (7,4%). A történelmi kiadványok szerint ilyen alacsony lejtőn a beeső napfény miatt fogant, ami kissé világosabbá tette az alagutat. Az alagút bejáratát a régi városrész felől Schratenbach érsek arcképével díszített embléma díszíti. A címer felett látható a latin felirat: "Te saxa loquuntur", ami azt jelenti: "A kövek beszélnek rólad." A másik oldalon az alagutat antik páncélzatú Szent Zsigmond képe díszíti. az alagút oldalain obeliszkek találhatók.
Ma a keskeny Zygmundstor-alagútban folyamatosan torlódik a kétirányú forgalom, amely összeköti a város nyugati részét a központtal. 2009 -ben és 2010 -ben a részleges megsemmisítés miatt az alagutat javítás miatt lezárták. A helyreállítási munkálatokat Salzburg város közigazgatása finanszírozta, csaknem 760 000 eurót költöttek az újjáépítésre.
Az alagutat eredetileg Új kapunak (Neutor) nevezték. Később Zygmundstor névre keresztelték, azonban a helyiek többsége még mindig a régi módon nevezi az alagutat.
