A látványosság leírása
A Chapelle pavilon 1825–1828 -ban jelent meg az Alexander Parkban. A "Chapelle" név a franciából származik. "Chapelle" - "kápolna". A pavilon gótikus kápolna (kápolna) formájában készül, amelyet az idő elpusztított.
A pavilon építése Sándor császár alatt kezdődött. A projekt szerzője A. A. Menelas. A Chapelle -t az egykori Menagerie helyén kezdték építeni. Építése során a Lusthaus falainak egy részét használták fel. A pavilon két négyzet alakú tornyot ábrázol a tervben (az egyik úgy tűnik, hogy teljesen "összeomlott") és az őket összekötő íveket. Lancet portálok-bejáratok vágják át a falakat alul, és nagy lancet ablakok a felső szinteken. A bibliai témájú színes ólomüveg ablakok a gótikus ókort tükrözik Chapelle-ben. Az építész terve szerint az ólomüveg ablakokon áthatoló fény kísérteties villogással világította meg a belső teret a boltozat tövében álló angyalfigurákkal. Ezeket a számokat V. I. Demut-Malinovszkij.
Az egyik torony romok formájában készült, a másik sarokban gótikus támpillérekkel van feldolgozva. Csúcsos tetővel végződik, éles tornyokkal és tornyokkal. A központi tornyot kakas-szélkakas díszíti. A fáktól messze látható. A teraszra és a máig fennmaradt mesterséges rom falaihoz lépcső vezetett. Rajta lehet bemászni a kápolnába. A kápolna boltozatát V. Dadonov művész festette, a falak világoszöldek.
A Chapelle -t azért építették, hogy Krisztus márványképét beépítsék benne, amelyet Maria Feodorovna a híres szobrászművésztől, Danneckertől szerzett. Eleinte azt tervezték, hogy az egyik moszkvai templomban telepítik, de ez nem történt meg, majd a szobrot I. Sándornak mutatták be. A legenda szerint egyszer Danneker álmában látta a Megváltót, és azóta ez a kép foglalja el képzeletét olyan mértékben, hogy a szobrász azt kezdte gondolni, hogy maga Krisztus ösztönzi őt a szobor megmunkálására. És sok gondolkodás után isteni képet formált.
Amikor a szobor még a modellben volt, a szobrász egy hétéves gyermeket hozott a műhelyébe, és megkérdezte tőle, hogy milyen szoborról van szó. A gyermek azt válaszolta, hogy ez a Megváltó. A szobrász boldogan ölelte át a gyermeket. Rájött, hogy jó irányba halad, és művészi elképzelése még a gyerekek számára is érthető.
A szobor első vázlata 1816 -ban készült, de a szobor csak 1824 -ben készült el. A Szabadító Krisztus szobrászati képe tele van szomorúsággal és isteni kegyelemmel. A Megváltó testét ruhák borítják, amelyek festői hosszú redőkbe esnek. Az egyik kezét a szívén tartja, a másik kinyújtott. A szobron dolgozva Dannecker folyamatosan olvasta a Bibliát és az evangéliumot, és csak a Szentírás adta meg neki a Krisztus -kép jellegzetes vonását, azonnal hozzákezdett a teremtés javításához. Dannecker munkássága a művészet szépsége mellett a jámborság bélyegét is viseli.
A Megváltó szobra a kápolna déli falánál állt, szemcsés vörös gránitból készült négyszögletes talapzaton, észak felé. A Megváltót egyetlen fehér márványdarabból faragták. A Megváltó tekintete a nézőre szegeződik. A Megváltó lába alatt egy felirat olvasható: "Reg me ad Patrem". Azt mondják, hogy a kápolnát a kőművesek nagy becsben tartották. A régi idők szerint éjszaka találkozni lehetett misztikusokkal és kőművesekkel, akik imádkoztak vagy órákig álltak a lelki meditációban.
A háború alatt az ólomüveg ablakok és a harangszó elveszett. A pavilon kapui előtti teljes sikátort kitermelték. Az épület gyakorlatilag nem sérült meg, csak a vaslemezek egy része szakadt le a tető egyik oldaláról, és két toronyból letörték a palackokat. A torony padlásán egy német megfigyelőállomás volt elhelyezve, a kapu feletti emelvényről kék lépcső mászott bele. A torony alsó helyiségében istálló helyezkedett el. Ma a Chapelle épület molyhos tárgy, mivel életveszélyt jelent.
