A látványosság leírása
Bukhara, mint minden középkori város, városfalakkal volt körülvéve. A felnőtt korban a város új negyedeket szerzett, amelyek a városfalakon kívül voltak, és ezért védelemre szorultak. Ezért az emírok pénzeszközöket különítettek el új védelmi struktúrák építésére.
A városfalak utolsó gyűrűje a 16. század első felében jelent meg. Mindössze 9 év alatt épült fel Abdullah kán II. És bár az uralkodó pénzeszközöket osztott ki építőanyagokhoz, minden buharai lakosnak meghatározott számú órát kellett dolgoznia egy építkezésen. Így a kincstár pénzt takarított meg a kézműveseken. A falak egyszerű, 9 km hosszú agyagsáncok voltak. Az erődítmények gyűrűje szabálytalan alakból jött ki, mert lefedte Bukhara összes külvárosát, az úgynevezett rabádokat. Ebben 11 városkapu jött létre, amelyek közül csak kettő maradt fenn korunkig: a Talipach és a Karakul kapu.
Valójában még a 20. század végén, Bukharában is látni lehetett a harmadik eredeti kaput, a Sheikh Jalal nevet, de rekonstrukció nélkül darabokra hullottak. A helyi lakosság pedig azonnal ellopta a köveket saját szükségleteihez. Sok régi téglát építenek most új lakóépületekbe.
A városfalak töredékei a Talipach -kapu közelében maradtak fenn. Az erődítmény maradványai és maga a kapu szerepel az UNESCO világörökség listáján. Bukharában fokozatosan helyreállítják a régi városkapukat, de ezek csak jól elkészített másolatok.
Az északi kereskedelmi út a Talipach kapun haladt át. Ide érkeztek az áruval rendelkező lakókocsik, és a lakókocsi minden tulajdonosának fizetnie kellett a Bukhara területére való belépés és kereskedelem jogáért. Ma lakónegyedek vannak a kapu körül.
