A látványosság leírása
A csodatévő Szent Miklós Galeiskaya templom 1735 -ben épült. Vlagyimirban, a Nikolo-Galeiskaya utcában található. Az ókorban fából készült templom volt ezen a helyen, amelyet a 12. század krónikái említenek. N. I. Voronin szerint azon a helyen, ahol ez a templom valaha állt, egy móló volt. Az 1628 -as patriarchális könyvekben szerepel a csodatévő Szent Miklós fatemplom is Galeában.
1732 -ben egy fatemplom helyén, Ivan Grigoriev Pavlygin, gazdag városlakó, kocsis költségére új kőtemplomot kezdtek építeni, amelyet 1738 -ban szenteltek fel. Ugyanebben az évben meleg oldalkápolnával bővítették a templomot Szent Gergely teológus, Nagy Bazil és János Krizosztom tiszteletére. 1880 -ban a templomot megjavították, támpilléreket szereltek fel és földalatti falakat fektettek a harangtorony alapja alá.
A Nikolo -Galeiskaya templom Vlagyimir város régi déli részén található, a 19. század végére - 20. század elejére visszanyúló városépületek mögött, faházak közepette. A templom déli és nyugati részén gyakorlatilag nincs szabad tér, így ezekről az oldalakból szinte nincs panoráma a templomra.
A templom sokkal jobban néz ki északkeletről, ahol az utca, amelyen a templom található, meredeken ereszkedik le. A legjobb pont a megtekintéséhez a Klyazma folyó ártere.
Ma a Szent Miklós-templom egy régi épületből áll, déli oldalán kápolna, valamint nyugatról egy háromszintes magas csípős harangtorony. A régi épületben oltári apszis, a főkötet és egy narthex -es refektórium található, amelyhez sátor van rögzítve. A templom tér-térfogati összetételében a különböző kötetek szigorúan arányos arányát hangsúlyozzák. A teljes kompozícióban kiemelkedik a főkötet, mivel az oltári apszis és a refektórium viszonylag jelentősen alulértékelt ahhoz képest, valamint a háromszintes harangtorony. A templom általános összetétele hangsúlyozza a rétegeit, minden kötetnek saját alakja és magassága van. Az épület fő térfogata egy háromszög magas, nyolcszögű négyes, amelynek nyolc lejtő borítása van, és egy nyolcszögletű, háromszintes, hagymás fejű dob zárja.
A terv szempontjából a főkötet egy négyzet, a keleti oldalon egyrészes erőteljes oltári apszissal szomszédos, amely majdnem a négyszög teljes szélességét foglalja el. Az oltár félkör alakú, kagylóval borított. Az apszis szoba magas és tágas. Az átmenet a nyolcszögre a négyesből kétlépcsős ütések miatt történik. A főkötet boltoza zárt, oktaéderes. Az oltári apszis egy ívvel van összekötve a főkötettel, a refektórium pedig három ível, míg a középső középső ív magasabb és szélesebb, mint a két oldalsó. Most lefektették az íves nyílásokat. A refektóriumot egy zárt négyréses boltozat borítja, az ívből kifutó tálcákkal. A központi boltív fölött, amely összeköti a refektóriumot és a templom fő térfogatát, a másik falon, a refektóriumot és az előcsarnokot összekötő boltív fölött egy lehúzás található. A nyolcszögletű, négyes és fő térfogatú ablakokat fapanelekkel töltik meg.
A templom díszítésének általános megoldását kifejező műanyag jellemzi, amelyben a 17. századi minta visszhangjai vannak. A templom főkötetének ablakkeretei három középső ívvel végződnek. A dob felső rétegein egy sor maratott csempe található.
Az első harangszint ívei keletre tolódnak. A gyűrű alján futó szegély és a karnis szegély karcsú szimmetriát hoz létre.
A templom térbeli kompozíciós megoldása, dekorációjának általános rajza közelebb hozza a templomot az e korszak szuzdali építészetének tipikus példáihoz, nevezetesen a Keresztelő János lefejezésének templomához. A templom vörös tégla habarcsra épült.
