A látványosság leírása
A 94 méter hosszú, 22 méter széles és 21 méter magas Reggio di Calabria katedrális Calabria legnagyobb vallási épülete. A katedrális történelme során számos jelentős változáson ment keresztül, mivel eredetileg latin kereszt formájában épült, majd a normann uralom éveiben görög-bizánci templommá építették át, és végül ismét latin nyelvűvé. Ehhez hozzá kell tenni számos újjáépítést a nagy földrengések, háborúk és portyázások, valamint az 1908 -as földrengés utáni utolsó rekonstrukció után. Rinaldo Camilo Rousse püspök kezdeményezésére az újjáépítés 1917 júliusában kezdődött és 1928 -ig tartott. Ugyanebben az évben a felújított székesegyházat újra felszentelték a Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére. A végső építési munkálatok pedig 1929 -ben fejeződtek be a harangtorony üzembe helyezésével. 1978 -ban a székesegyház kisebb bazilika státuszt kapott.
A székesegyház előtt van egy tér, ahová 10 méter hosszú lépcsősor vezet, a baloldali Szent Péter és Pál, a jobb oldalon pedig Szent István szobrokkal. A főhomlokzat három részre oszlik, fő vonzereje pedig három bronz portál. A katedrális belsejében a színes ólomüveg ablakok különösen kiemelkedőek, ennek köszönhetően a templom jól megvilágított. A három folyosót három sor márványoszlop választja el egymástól. A presbitérium, amelyet egy nagy lépcső kötött össze a katedrális nagytermével, sokszögű apszissal zárul. Itt látható egy 1926-ból származó fa kórus és a 17-19. Századból származó fa feszület. A székesegyházban is találhatók 5-6. Századi helyi püspökök szarkofágjai. A templomot díszítő műalkotások közül érdemes kiemelni Francesco Gerace szószékét és érmét, a trónt, a Concesso Barca két szószékét és két betűtípusát, Antonio Berti bronz domborművekkel ellátott márványoltárát és számos századi festmények. A katedrális falait, keresztmetszetét, boltozatát és apszisát díszítő dísztárgyak nem kevésbé értékesek.
