A látványosság leírása
Salina a Tirrén -tengeri Lipari -szigetek vulkáni szigetcsoportjának második legnagyobb szigete. A szigetcsoport közepén fekszik, és 26,8 négyzetkilométeres területet foglal el. Körülbelül 4 ezer embernek ad otthont - a sziget lakossága három közösségben és több kis faluban koncentrálódik.
Salinát két szunnyadó vulkán alkotja - a Fossa delle Felci (968 m) és a Monte dei Porri (860 m), míg a Fossa delle Felci csúcsa az egész szigetcsoport legmagasabb pontja. Az utolsó vulkánkitörés a szigeten több mint 13 ezer évvel ezelőtt történt.
Az első emberek Salinán a bronzkorban jelentek meg. Ezután a szigetet rendszeresen elhagyták és újra benépesítették, és a Kr. E. Santa Marina modern városának helyén görög települést alapítottak, amely még később, a Római Birodalom idején is létezett. Ettől az időtől napjainkig számos sír és temetés maradt fenn. A hellén korszakban a sziget Didyme néven volt ismert, amely a görög "ikrek" szóból származik (ez Salina két csúcsát jelentette).
1544 -ben, amikor Spanyolország hadat üzent Franciaországnak, I. Ferenc francia király segítséget kért Szulejmán oszmán szultántól. Mentésre küldött egy egész flottát a híres Barbarossa kalóz parancsnoksága alatt, aki teljesen legyőzte a spanyolokat. Igaz, a háború alatt a Lipari -szigetek szinte teljesen elvesztették lakosságukat, és ezt követően az emberek Szicíliából és magából Spanyolországból kezdtek ide betelepülni. Különösen így népesült be Salina a 16. században.
Salina természeti látványosságai közül érdemes felkeresni a nemzeti rezervátumot, amely mindkét szigetcsúcsot magában foglalja, valamint a Lingua -sós tavat, amely egyébként a sziget nevét adta („salina” olaszul sómalmot jelent). A Fossa delle Felci lejtőin ókori római temetkezések maradtak fenn. Malfoy és Leni között pedig az 1630 -ban épült Madonna del Terzito templom, amely zarándokhely. Egy ősi római villa töredékeit fedezték fel itt a 18. században, de ma mélyen a föld alatt vannak.
