A látványosság leírása
A Fekete Fejedelem Testvériségről az első információ 1399 -ből származik. Ennek a szövetségnek csak a fiatal, nem házas kereskedők válhattak tagjaivá. Amikor összeházasodtak, csak a Testvériséghez csatlakozhattak. Ideiglenesen Tallinnban tartózkodó külföldi kereskedők is csatlakozhattak a céhhez. A Testvériség nevét Szent Mauritius tiszteletére kapta. Ennek az egyesületnek a címerén látható képe. Bár nem ismert, hogy a fiatal kereskedők miért nevezték el testvériségüket a sötét bőrű szentről. Ez a céh csak Észtország és Lettország területén működött, más országokban gyakorlatilag ismeretlen volt. A csernogoloviak gazdagok és befolyásosak voltak. A kereskedelem mellett a testvériség tagjai a művészetek pártfogói voltak. És ezt a státuszt elég sokáig sikerült megtartaniuk.
A híres szobrász és építész, Arent Passer 1597 -ben rekonstruálta a megrendelés által saját szükségleteikre vásárolt gótikus épületet, amely a mai napig fennmaradt, és a Fekete Fejedelem Testvériségének nevezik. Az építésznek sikerült kifejeznie a ház reneszánsz jellegzetességeit. Az épület homlokzatának fő eleme a központi bejárat kialakítása. Az ívet oroszlánmaszkok díszítik. Ezenkívül a főbejárat mindkét oldalán itt található kőlapokra a testvériség címerét faragták, amely pajzs Szent Maurice fejének képével. Az építész mindenféle domborművekkel és szobrokkal díszítette a testvériség épületét. Közöttük láthatóak a Hanza-szövetség egyes városainak szalonjainak címerei, Zsigmond és Anna osztrák királyné képei, a békét és az igazságosságot szimbolizáló domborművek, valamint Krisztus képe.
A Fekete Fejedelem Testvére Háza külseje és különösen a homlokzata a tallinni reneszánsz építészet legjobb példája. A 16. század végén létrehozott épület homlokzata a mai napig megőrizte eredeti megjelenését. Csak 1982-85-ben frissítették. Lengyel restaurációs cég PKZ (építész T. Mixon, belső A. Maasik). A számtalan rekonstrukción és átalakításon átesett belső helyiségek azonban nem rendelkeznek nagy történelmi értékkel.
