A látványosság leírása
Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb információt megtudja Litvánia történelmi fejlődéséről, alaposan mérlegelje az emberek fejlődésének különböző korszakait, valamint láthassa a régészeti leleteket, érdemes ellátogatni a Litván Nemzeti Múzeumba. Ezt a legrégebbi múzeumot 1855 -ben nyitotta meg a litván kultúra híres gyűjtője és kutatója, Eustachy Tyshkevich. Amint a múzeum megkezdte munkáját, különösen népszerű lett a litván állampolgárok körében, mivel a múzeum a Litván Nagyhercegség történetére és kultúrájára összpontosított.
A 19. század végén több mint 12 ezer tárgyat gyűjtöttek össze a múzeumi alapban, beleértve a különböző országokból származó bronz tárgyak és termékek gyűjteményeit, grafikákat, fegyvereket, helyi régészeti leleteket, a Nagyhercegség városainak címereit. Litvánia, egyiptomi figurák, a híres Radwills, Khreptovichs, Chodkevichs, Sapegas, Slutsk övek portréi, a 15-18. Századi szobrok, ősi kéziratok, japán, kínai és olasz szövetek.
Az 1863 -as felkelés eseményei után a múzeumi tárgyak nagy részét Moszkvába küldték, a többit pedig a vilniusi nyilvános könyvtárba helyezték. 1866 és 1941 között a könyvtár és a múzeum ugyanabban az épületben dolgozott. 1915 -re az első világháború keleti frontjának csapatai megközelítették Vilnát, majd a kiállítási tárgyak nagy részét Oroszországba szállították.
1918 -ban Litvánia függetlenné vált. Ekkor a régiségek múzeumi gyűjteményei, valamint a litván tudományos társaság alapján a Történeti és Néprajzi Múzeumot tervezték. Az igazgató Jonas Basanavičius volt, aki az elsők között írta alá a Litvánia függetlenségéről szóló dokumentumot. 1919 után Vilnius városa a Nemzetközösség szerves részévé vált, és maga a szervezet bekerült a vilniusi egyetembe. Jonas Basanavičius megkezdte munkáját a múzeum jövőbeni gyűjteményének gyűjtésén. Csak a kulturális emlékmű megnyitását halasztották el a lengyelek Vilnius elfoglalása miatt. Egy idő után ezt a munkát a múzeumi dolgozó és ilenas történész vette át és fejezte be. Először a múzeumnak volt neve: "Litván Történeti és Néprajzi Múzeum", de később a múzeumot átnevezték, és elnevezték: "Litván Nemzeti Múzeum".
1941 -ben a Tudományos Akadémia úgy döntött, hogy átveszi a vilniusi múzeumok gyűjteményét. A múzeum ismét csak 1952 -hez közelebb lett külön szervezetté. Ezután a múzeum élén Vincas Zilenas állt. 1967 -ben a múzeum a vilniusi várkomplexum új arzenáljának épületében kapott helyet. Már 1968 -ban ott mutatták be a főkiállítást. Az 1970 -es és 1980 -as évek közötti időszakban számos, az ország történetéhez kapcsolódó anyagot találtak és gyűjtöttek össze Litvániában.
A múzeum teljes gyűjteménye fel van osztva, és öt egyedi részből áll: történelem, régészet, ikonográfia, numizmatika és néprajz. Jelenleg a múzeumban több mint nyolcszázezer kiállítás található, köztük: ikonok, festmények, edények, eszközök, érmek, ékszerek, különféle érmék, ruhák és számos más tárgy. Csak ebben a múzeumban lehet megfigyelni Litvánia teljes történetét, a Litván Nagyhercegség kezdetétől a második világháború kezdetéig. A litván történelem kezdetétől kezdve bele lehet mélyedni a litván emberek életmódjába, mindennapi életük oldalába - mindezekkel a múzeum néprajzi osztályán ismerkedhet meg, látva a litvánok hagyományait és szokásait.. Ebben a részben láthatja: autentikus belső tereket, háztartási cikkeket, valamint litván kézművesek remek munkáit, akik olyan gondosan közvetítik a dolgozó parasztok, kézművesek, polgárok életmódját az ország legkülönbözőbb régióiban és a legkülönfélébb területeken a fejlődés korszakai.
Ezenkívül továbbra is szerveznek litván kulturális kutatók expedícióit, és évente régészeti feltárásokat végeznek. A múzeumnak van egy restaurációs csarnoka, amelyben a Litvániában restaurált múzeumi kiállítások mintegy felét restaurálják és őrzik.
Évente több mint 250 ezer ember látogatja a múzeumot. A múzeum tematikus és városnéző túrákkal rendelkezik, és 1996 óta foglalkozásokat tartanak, amelyeket a "Cognition" oktatási program szerint fejlesztettek ki.
