A látványosság leírása
A tizennyolcadik század elején Észtország határai közelében, Szentpéterváron, amely gyorsan metropolisz lett, a feltűnés nem múlhatott el számára. A gazdaságra és kultúrára gyakorolt hatást nehéz nem értékelni. Sok híres észt: politikusokat, művészeket, tudósokat, zenészeket, írókat szűk kötelékek fűztek Szentpétervárhoz. Az orosz birodalom fővárosába minden részről érkeztek emberek, köztük sok észt. Fokozatosan egy észt közösség alakult ki Szentpéterváron, és ezzel együtt egy észt evangélikus egyházközség is.
Az észt eleinte svéd, finn vagy német templomokban vett részt istentiszteleteken, ahol az istentiszteleteket néha anyanyelvükön tartották. 1787 -ben megengedték, hogy a fő istentisztelet után minden második vasárnap észt nyelven végezzék az istentiszteletet németül. Ezt a pillanatot tekintik az észt evangélikus egyházközség létrejöttének kezdetének.
Hamarosan, 1839 -ben úgy döntöttek, hogy saját templomot építenek az észt istentiszteletre. Az önálló észt plébánia megalakulására 1842 -ben, májusban került sor, és már ugyanezen év júliusában a közösség úgy döntött, hogy plébániáját az egyik apostolról - Jánosról, az észt átiratban - Jaanról nevezi el. Ezt a döntést később az Általános Konzisztórium is jóváhagyta. Végül 1843 -ban felszentelték a plébánia épületét, amely Drovyaniy Lane -ben található.
Ekkor Szent Péterváron mintegy ötezer észtek éltek, a templomot az adományaikból tartották fenn. A 19. század végére az Észtországból érkező bevándorlók tömeges beáramlása miatt a templom helyiségei nem tudtak befogadni minden plébánost, és úgy döntöttek, hogy tágasabb templomot építenek. Egy telket vásároltak a Officerskaya utcában, most a dekabristák nevét viseli. Az első követ 1859. június 24 -én, János napján tették le. 1860 -ban (november 27 -én) a templomot ugyanúgy felszentelték. A történelem magában foglalja Harald Julius Bosse és Karl Ziegler von Schaffhausen építészeket. Hatalmas hozzájárulást tettek a templom és a háztartási helyiségek építéséhez. A templomnak 800 ülőhelye volt. A kortársak tanúsága szerint a templom kiváló akusztikával rendelkezett, minden suttogás közben is kimondott szava minden sarkában egyértelműen elkapott.
Ahogy fejlődött és növekedett az észt közösség, amely a huszadik század első éveiben több mint húszezer embert számlált, a templom közelében különböző épületekből álló komplexum épült. Volt iskola, árvaház, bérház, szolgáltatóház. Sok jótékonysági munkát végeztek Jaakov temploma alapján. Vasárnap három istentisztelet volt, ezen kívül esküvőket és temetéseket tartottak. A templomban orgonát szereltek, orgonaművész folyamatosan ott volt. A kórus működött, koncerteket tartottak. Az ortodox péterváriak orgonazenét és a templomi kórus énekét is meghallgatták. Sok híres észt zenész és orgonista lépett át a Jákób -templom orgonaiskoláján: Rudolf Tobias, Miine Härm, Johannes Kapel, Louis Gomilius, Konstantin Türnpu, Mihkel Lyudig, Mart Saar, August Topman, Peeter Suda.
A szovjet időszak pusztulást hozott az egyházhoz. Az ingatlant lefoglalták, kifosztották és bezárták. A harangtorony és a portál megsemmisült. Az egyházi lelkészek szomorú sorsra jutottak: egyeseket kivégeztek, másokat elnyomtak és száműztek. A templom épületében és más helyiségeiben több raktár, műhely, sőt építési tröszt is helyet kapott. Az észt egyházközség helyrehozhatatlan veszteségeket szenvedett, az észtek száma csökkent, és 1950 -ben mintegy ötezer embert ért el.
A kilencvenes évek elején az észt közösség újraéledni kezdett. Kezdetben hivatalosan elismerték a kultúra társadalmát. Egy évvel később a koltusi evangélikus egyház elkezdte az istentiszteleteket. 1994 -ben pedig újraélesztették az észt egyházközség munkáját. Végül 1997 -ben a templom épületét az észt plébániának adományozták. Újjáéledése megkezdődött, az Észt Köztársaság kormánya nagy segítséget nyújtott ebben. 2011 februárjában megnyitották a Szent János apostol templomot a hívek előtt.
