A látványosság leírása
A Nyizsnyepecsorszki vadvédelmi menedéket a Nyenyec Autonóm Területen 1998. október 20 -án hozták létre azzal a céllal, hogy tanulmányozzák és megőrizzék az állat- és növényvilágot (valamint a halállományokat), és tudományos alapokat dolgozzanak ki e természeti erőforrások racionális felhasználására és védelmére. vidék.
A Nyizsnepecsorszki -rezervátum a Pechora -delta alsó részén található, és három szakaszt foglal magában: 1 szakasz - a Golodnaja Guba -tó 27,2 ezer hektár területtel; 2. szakasz - Nizhnepechorskaya Poima, területe 34, 454 ezer hektár; A 3. szakasz "Nyizsnepecsorszka Poima", területe 26, 419 ezer hektár. A rezervátum területének domborműve lapos, magassága nem haladja meg az 5 m-t a tengerszint felett, a Pechora és a Golodnaya Guba-tó partjainak maximális magassága 25-32 méter.
A rezervátum területe - sok csatornával, tavakkal, lápokkal - értékes vizes élőhely, és ideális hely a víz közelében élő fajok és vízimadarak különböző fajainak megállítására a migráció, azok fészkelése és olvadása során.
A rezervátum növényzetét számos egymást követő kis szemű, nagy szemű és lápos rét, délen cserje éger, kosárféreg sűrű és magas, alacsony növekedésű fűzfa gyapjas hajtása képviseli., szürke, lándzsa alakú fűz. A Tundra közösségek a Pechora -delta alsó szakaszán találhatók kis területeken. Elsősorban dombokon, a Golodnaja Guba -tó és a Pechora -folyó partján helyezkednek el.
A nyári madárvilágban a lamellás csőrű család vízi szárnyasai dominálnak: csipkebogyó, tőkés réce, széleslábú kacsa, szürke kacsa, boszorkány, kékeszöld fütty, bozontos és tajtékos kacsa, kakas, hosszúfarkú kacsa, gogol, kék torkú, hosszú orrú mergán; valamint sirályok és gázlók. A tavaszi és őszi járatokon itt megállnak a libák és a libák, néha itt fehér farkú libák és bablibák fészkelnek. Vannak vörös- és feketetorkú csigák fészkelőhelyei is. A kis hattyú fészkelőhelyeinek sűrűsége nem magas, de a nem szaporodó egyedek meglehetősen nagy fürtöket képeznek a Pechora folyó sekély vizében. A homoktöviseket (kb. 20 faj) nagy fajok sokfélesége jellemzi. A leggyakoribb fészkelő sirályok a következők: sarkvidéki és pompás Skuas, sziklasirály, kis sirály, gleccser sirály, sarki csér.
Télen rengeteg egérrel a hóbagoly meglehetősen gyakori. A csillaghéj gyakori a tundrák területén, a tél közepétől a végéig számos csoport képződik itt a vándorlások során. A ragadozó madarak között, amelyek szerepelnek az Orosz Vörös Könyvben, a tartalékban gyerfalcon, 6kut, fehér farkú sas, vándorsólyom található.
A rezervátum területén élő állatvilágot olyan fajok képviselik, mint a sarkvidéki róka, a patás és az Ob lemmings, a jávorszarvas, a rénszarvas, a rozsomák, a pézsmapohár, a róka, a fehér nyúl, a hermelin, a pocok, a farkas és a barnamedve.
A rezervátum víztestek ihtiofaunája meglehetősen változatos, és tizenhat fajt tartalmaz. A fő érték a félig anadrom lazaccsaládok: szamár, nelma, fehér halas, omul; lacustrine-folyó: vaddisznó, hámozott, szürkés, anadrom: barna pisztráng és lazac. A Nyizsnepecsorszki rezervátum tározóiban kereskedelmi szinten megőrizték a fehér halak egyedi populációit, beleértve a fehér halakat, a vaddisznókat, a hámozott, a mufikákat, az omulokat.
A Nizhnepechorsky rezervátum tudományos és környezeti szempontból nagy jelentőséggel bír, az értékes vizes élőhelyek védelmét és a halállományok szaporodását szolgálja.
