A látványosság leírása
A párizsi Dekoratív Művészetek Múzeuma a Louvre nyugati szárnyában található, és ez nem véletlen: évszázadokon keresztül a francia életmódot magas művészetnek tartották.
Ez a múzeum az egyetlen Franciaországban, amely bemutatja a dekoratív művészetek technikáit és anyagait a középkortól napjainkig. Alapjaiban hozzávetőleg 150 000 tárlat található, amelyekből a látogatók 6000-et tekinthetnek meg, a kronológia elve szerint kiállítva: középkor, reneszánsz, XVII-XVIII. Század, XVIII-XIX. Század, szecesszió, art deco … és így tovább a mai napig. Vannak tematikus kiállítások is - fa, ékszerek, játékok.
Az 1905 -ben itt található gyűjtemény főként bútorokból, edényekből, szőnyegekből, üvegből, ékszerekből, ruházatból áll. Mindezt érdemes megnézni: Franciaország a 17. század óta megadta az alapot az európai díszítőművészet fejlődéséhez. Itt született meg XIV. Lajos "nagy stílusa", Versailles sokáig meghatározta a dekoráció szerepét a belső térben. Franciaország kifinomult technikákat adott a világnak alkotóikról - André Charles Boulle bútorgyártóról, a kárpitfestőről.
Franciaországot az átgondolt dekoratív gondolkodás országának nevezhetjük, amely minden részletében megnyilvánul, és amely elvek megerősítésében nagy alkotók vettek részt. A szecesszió dominanciája a 20. század első negyedében a zseniális Le Corbusier nevéhez fűződik. A század közepén Leger és Picasso csodálatos kerámiái, Dufy szőnyegei és plakátjai, Matisse ólomüveg ablakai készülnek. A párizsi repülőterek belső tereit, az UNESCO tárgyalótermeit, a Párizsi Rádióházat kiváló dekorátorok és iparművészek díszítik.
A Dekoratív Művészetek Múzeuma a Les Arts Decoratifs (Dekoratív Művészetek) nemzeti szervezet része, amelyet 1882 -ben, a párizsi világkiállítás után hoztak létre, hogy megőrizzék az ezen a területen létrehozott alkotásokat.
A múzeumban minden részletében megtekinthetők és megvizsgálhatók a különböző korok tárgyai: nyakkendők hajtűi, babaházak, az első tapéta. És mellette például Lucy Emilie Delabin udvarhölgy hálószobájának újrateremtett belső tere, akinek fényűző ágyát Emile Zola írta le a Nana című regényben.
