A látványosság leírása
Brest vasútállomását 1886. május 28 -án nyitották meg. Az állomás első változata a kortársak szerint úgy nézett ki, mint egy középkori vár, négy toronnyal, amelyekben víztornyok voltak elrejtve.
Brest történelmileg a víz és a szárazföldi utak találkozásánál állt. Az orosz birodalom vasúti kommunikációjának megnyitásával úgy döntöttek, hogy a bresti vasútállomást Európa kapujává teszik, és úgy építik meg, hogy a külföldiek ne szégyelljék magukat.
Az építők mindent megtettek. Dicséretes vélemények születtek arról, hogy az állomást gyönyörűen megvilágították elektromos lámpák (a haladás jele) és fűtötték gőzfűtéssel. III. Sándor császár maga is jelen volt a bresti vasútállomás megnyitóján.
A bresti vasútállomást "a növekedés érdekében" építették. Az épület területe mintegy 4 ezer négyzetméter volt, ami nagy volt az állomás megnyitásakor. A 20. század elejére azonban innen hat irányban indultak vonatok: Wlodawa, Viszo-Litovszk, Brjanszk, Kijev, Moszkva és Varsó felé.
Az első világháború alatt az állomás épületét a visszavonuló hadsereg alaposan megsemmisítette. Azonban abban az időben, amikor Brest Lengyelországhoz tartozott (1919-39), az állomást teljesen helyreállították. Az épület homlokzatát is újjáépítették a klasszicizmus és a barokk stílus keverékében.
A Nagy Honvédő Háború első napjaiban védekezést szerveztek az állomás épületében. A háború befejezése után az állomás a Szovjetunió határállomása lett. Úgy döntöttek, hogy rekonstruálják az épületet, és magas tornyot építenek, ami hasonlít a moszkvai egyetemhez. A tornyot pontosan ugyanazt a csillagot emelték fel, mint a Moszkvai Állami Egyetemen. A torony 41 méter magas volt. Az állomás az ország leghíresebb lelőhelyeiről származó márvánnyal nézett szembe, és egyfajta "márványmúzeum" lett.
Az állomás következő rekonstrukciójára nemrég került sor. Most Brest vasútállomása ismét megfelel a legújabb technikai fejlődésnek és a kényelem nemzetközi osztályának.
